2010. december 23., csütörtök

Na végre...

...leültem a délutáni kávémmal. Kész a sütögetés, holnap főzünk ebédet és jöhet a Karácsonyi ünneplés.
Ma nem várt segítségem akadt. Kira segített, magáról, egész nap a konyhában. Ez nálunk nem mindennapos ám, mert inkább a fiúk konyhásak, ő pedig takarít. Ma meggyúrta a kenyeret (!) miután bevásárolt nekünk, és a szomszédunk kenyerét is elhozta a boltból, nyújtotta, töltötte és tekerte a beiglit, szaggattuk a pogácsát, közben babát etetett, pelenkázott, mikor kellett és én nem tudtam menni, mosogatott a Kevinnel, közben mosások lettek kész, úgyhogy összegyűlt a teregetni való is, majd a fiúkkal elkészült a mézeskalács, ami szerintem elég ronda lett, de Kevin az együttérző gyermek megnyugtatott, hogy nem baj, de biztos nagyon finom.
A szabad kézzel formázott (késsel) figuráknak nagy sikere lett, készült autó, elefántfej, gomba és halacska is.
Mit számít, hogy nem szabályos, ha egyszer nekik tetszik. Tényleg, olyan apróságokkal meg lehet örvendeztetni őket. Mint például pogácsázás közben Szilike kap egy gombócot, és gyurmázhat vele. Kenegetheti tojással, és minden amit tőlem lát. Amit csinál az pedig ugyanúgy kisül, mint a szabályosra szaggatott társai nemde?
A kis kenyérgombócát rá szoktuk tenni a nagy vekni tetejére, utazni :D

Egyébként nem erőltetem ezt a konyha dolgot, nem akarom Kirával megutáltatni a konyhai robotot, ráér még főzni tanulni ha egyszer nem szorul rá, viszont ha van kedve, akkor tanítom is.
A fiúkat viszont ki sem lehet üldözni onnan mikor főzök valamit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Érdekel a véleményed, ha van hozzá név is :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...