2011. február 12., szombat

Megint maradék

Zabpehely tejjel. Sok mindent nem lehet a maradékkal kezdeni, nincs értelme későbbre elrakni, mert ehetetlen állagú lesz, viszont ezt a kutya megeheti. Hiszen tej és zabpehely, elfér neki is.
Ma a maradékkal nem ez történt, hanem mivel több mint fél literről volt szó, botmixerrel pürésítettem, ment bele három tojás, két evőkanál cukor fél csomag sütőpor és annyi zabpehelyliszt, hogy sütitészta állaga legyen.
Nem vagyok méregetős, mérlegem sincs, érzésre csinálom a kajákat, elnézést azoktól, akik a pontosság hívei. Reszeltem bele egy almát, és összekevertem.
A tetejére szórtam még egy kis árpapelyhet díszítésnek, és reszeltem rá még egy almát.
 A lényeg az volt, hogy ne dobjunk ki fél liter tejet és a benne lévő zabpelyhet, és mivel ez senkinek nem kellett már, valami ehető formába hozzuk.
Nem mondom, hogy ez lett a világ legfinomabb ínyencsége, de ehető lett és elfogyott. A gyerekek ették meg, nem a kutya. :D

A másik a kenyerem. Nagyon szép lett és finom.
Olvastam egy blogon, hogy jénai tálban sütik a kenyeret, hogy párában legyen,felfelé kezdjen nőni és oldalra ne terjedjen szét. Kipróbálásra érdemes ötlet volt, de az első alkalommal eltörtem a nagyobb jénaim tetejét. R.I.P.
Maradt a szintén nagyméretű fém kacsasütő edény, aminek az alját a tepsire tett kenyér fedőjeként használtam. Az eredmény meglepett engem is, íme:






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Érdekel a véleményed, ha van hozzá név is :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...