2011. július 29., péntek

Csend

Erre vágyom. Csendre. Nem sokat, de néha fél óra jó lenne. A gyerekek is őrültek,mikor dolgozom (konyhamunka) el-elküldöm őket, persze mindig visszajönnek. Mire végzek, meghalok a fáradtságtól, hogy végre egy kávéval leüljek, addigra ők is eleget jártak ki-be az udvarra, leülnének tévézni, amit megengedek, hogy kis nyugi legyen. No ez az, ami sosem jön be. Öt, maximum tíz perc, és ott futkosnak, kergetőznek, kiabálnak, ahol én vagyok.
Már megállapítottam párszor, itt én maga vagyok a Nap, körülöttem keringenek a bolygók.
De mindig, bármit csinálok, bárhol vagyok.
Régebben a gépes sarok a másik nagyszobában volt, de ott a tévé is, meg ott alszanak a kicsik, meg már nem tudom, miért is került ide, a mostani helyére, de a géppel jött a sereg is. Elvannak odaát, elvannak az udvaron, de 10 percnél tovább sosem vagyok magamban.
Ma is. Leültem, csak úgy, kávé nélkül, és olyan jó és nyugodt volt. Hagytam, hogy lecsendesedjek belül is, a gyerekek a hátsó kertben voltak.
Majd eltelt az említett 10 perc, jött Szabolcs, megölelt, kérdezte:
- Ugye milyen jó hogy hagytunk?
- Ennyi? Már jöttök?
- Nem csak én jöttem, vécére.
Oké, elment a mellékhelyiségbe, jött Szili. Aki egy puszi után leült magában játszani.
Szóval így megy ez, hiába minden, ez kell nekik.
Reggel jó, mikor korán kelek, no akkor megy az egyedül üldögélés.
Szóval azért főztem is, az utóbbi napokban, igaz sok kedvem ehhez sem volt, de ez azért muszáj.
Kipróbáltam a lecsót kétféleképp is.
Az egyik adagba zeller és petrezselyemzöldet tettem, a másikba tököt reszeltem és kaprot raktam.
Mindkettő finom, nekem a zelleres ízlett jobban, Krisznek a kapros.
Olvastam majorannával is, azt még nem próbáltam. Elsőre mindenképp csak egy kis adagot majorannáznék be, bár szerintem nem lehet az sem rossz.
Ma megint szedtünk majd' egy kiló szedret, Livi és Szili közben folyamatosan ellenőrizte a minőséget, és most úgy döntöttem, ez nem lesz lekvár, hisz a java el is fogyott, míg a 15 méteres távot megtettük a tállal.
A többit megeszi Apa, ha felkel, vagy majd holnap mi.
Lassan a bodzabogyó is alakul, édesedik.
Gyanús, hogy azt inkább majd minimum 1/3 arányban, almával főzöm össze lekvárnak.
Ez persze csak egy kósza terv, lehet, hogy úgy ítélem majd meg, jó lesz az anélkül is.
Tervezgetem a szappanokat is, írom a hűtőn egy cetlire, ami eszembe jut, és szappanba való.
Jövő hétre tervezem a nagyüzemi szappangyártást, csalános, répás, paradicsomos bőrápolókat.

Addig is,


Kellemes Hétvégét Mindenkinek!!

5 megjegyzés:

  1. és milyen nagyon hiányoznának, ha nem szaladgálnának a lábad alatt... mert olyan jó, mikor megölelnek, csak úgy, ok nélkül...

    VálaszTörlés
  2. Igaz. Nem tudnék hirtelen jobbat a spontán gyerekölelésnél, mellkasomra hajtott babafejnél mondani. Én vagyok a leginkább lelki beteg, ha pár napra elmennek valahová.

    VálaszTörlés
  3. Kedves Heni! Felneveltem három fiút, már unokám is van, és nagyon is tudom miről írtál! Imádnivalóak, kedvesek, aranyosak, csak időnként szükség van egy kis csendre,nyugalomra, kikapcsolódásra. Ebben tudnak a nagyszülők vagy barátok, családtagok segíteni. Ilyenkor aztán lehet egy kicsit kényeztetni magad, vagy akár a pároddal moziba, színházba,sétálni menni, vagy csak egyszerűen a teraszon gyertyafény mellett beszélgetni..........
    Nem sűrűn, de az ilyen lehetőségeket kihasználtam, és utána mindent másképp láttam.

    VálaszTörlés
  4. Igen, néha jó kihasználni az ilyen lehetőséget, bár nem sűrűn akad az biztos. Általában rendben vagyok a hangos életemmel, most is csak pár napja érzem, hogy kezd sok lenni. Most nekem csak az lehet a megoldás, ha oviba megy a két ovis fiú hétfőtől, mi, itthon maradók pedig festünk. Azaz én festek, ami nekem munkaterápia lesz. De nem napi rutin lesz, hanem alkotásféle.

    VálaszTörlés
  5. A szóismétléseimen is látom, hogy nem vagyok túl összeszedett :))

    VálaszTörlés

Érdekel a véleményed, ha van hozzá név is :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...