Dupla sós paprikás krumpli bográcsban, esővel

Spórolunk a gázzal, plusz mindig öröm a gyerekeknek a bográcsolás.

kavar az Ördögöcske

Konkrétan marha hideg volt reggel, meg délelőtt is, de az ég tiszta. Csak legyintettünk a rádióra és az esős riasztásokra, de eljött ide is. Addigra legalább már stabil tűz volt, amit a bogrács részben megvédett.

kotyvasztó pasasok

Krisz lefedte, főtt magában, míg el nem állt az eső. Ez szerencsére még negyed óra sem volt, majd egy órán belül még egyszer esett, de addigra kész is volt a kaja.
Amit, mint kiderült, mindketten megsóztunk.
Én alapból úgy vittem ki a krumplit, hogy megfűszereztem a vizet, hogy ne kint kelljen.
Félkész állapotban fűszerezett a főszakács úr, szintén normál adag fűszert.
Még jó, hogy elég sűrű lett a végeredmény, lehetett felvizezni. Így, a hozzáadott bő liter vízzel egész ehető. Jól kiegészítik egymást a kissé sótlan zsömlémmel és kiflikkel.
Milyen jó mikor valami dupla sajtos, vagy dupla csokis, bezzeg a dupla só...
Így jár, aki nem egyeztet, és nem kóstolgatós.
Azt már el is felejtettem hozzátenni, hogy az alapízt a Krisz pár szalonnabőr lepirításával adta meg, ami gondolom megint csak sós volt. Így most két napig a tenger jegyében étkezünk...

óriás kiflik

Csináltunk Kevinnel óriás kifliket is, mert az kellett.

lábtörlőn a legjobb

Lívia pedig megtalálta a lakás legmocskosabb pontját, a bejáratnál a lábtörlőt, odadobta a párnáját, és ráhasalt. Holott mehetett volna a sáros udvarra is.
Persze mire előkaptam a gépet, már ült :)
Minden reggel, mikor kimegy először, a két mutatóujjával belekotor a sárba, és úgy szopizza a hüvelykujját, hogy közben a sarat nézi, mint metronómot.
Persze néha téveszt, olyankor pofimosdatás.