2011. július 5., kedd

Sajtroló, gyümölcsleves és a "Csináld magad"

Tegnap megint készítettem sajtrolót, aminek kapcsán elgondolkodtam, miért is jobb készíteni, mint venni.
A receptet leírom, mert most fejből dolgoztam, és a logikátlan dolgok ki is maradtak.

2 doboz kockasajt
3 tömlős sajt
10 deka reszelt sajt
20 deka vaj
250 ml felvert tejszín
A sajtokat kikeverem simára, ebben nagy segítség a habverő, ha elég lágyak az alapanyagok.
Majd ezt összedolgozzuk a jól felvert tejszínnel.
A tejszín nem lesz ám olyan kemény, mint a flakonos változat, de akkor már jó, ha a habverő mintája megmarad benne.
Szóval összedolgozzuk, itt még közbevetem, mindenből simát használtam, de a füstölt sajt és egyéb nyalánkságok csak dobnak rajta-snidling, petrezselyem, bla-bla-bla.
Ez a mennyiség pont elég két csomag leveles tésztához, amiből farudak segítségével megcsináljuk a roló formát. (olvasztás, nyújtás, 2 cm szalagokra vágás, feltekerés, kenés, sütés)

Persze rúdnak való nyelet még mindig nem vettem, pedig ma voltam a nyélboltban is.
De ez a megfelelő helyen mindössze pár száz forint. (Ha végképp nincs más, akkor egy új seprűt kell lefejezni, ez sem drága dolog)
Ezt tepsi méretűre vágjuk, és használható.
Szóval nekem kevés rudam volt, ezért kínomban vastagabb fakanál nyél is játszott, meg Kevin által pár hónapja lehántolt akácág.
Ezek még mindig túl vékonykák voltak, és nehézkes volt tölteni, emiatt ötcentis darabokra vágtuk a rolókat töltés előtt, így helyes, gyermekkézbe való méretűek is lettek.
Mivel én is szeretem a minden részletre kitérő írásokat, ezért leírom, hogy a rudakat annak ellenére vékonyan lezsírozom, hogy a tészta maga zsiradékos.
Majd késsel óvatosan elkezdem lehúznia kész rolókat, de ha félti az ember, akkor elég a farudat függőlegesen az asztalhoz ütögetni, szépen lejönnek róla.

És akkor a téma, ami az első sorban be lett harangozva.
Miért nem veszünk?
Miért pepecselünk ilyenekkel?
Csak a magam nevében beszélhetek, de azon túl, hogy finomabb, a készen vett rohadt drága ám.
Arányaiban persze, mert úgy általában nem a 400 forint sok, amibe 4 darabka 6 centis sajtroló kerül.
Konkrétabban, amit elkészítettem 1100 forintnyi alapanyagból, azt kb.3x ennyiért vettem volna meg.
A másik dolog, az "Én is képes vagyok rá!" érzés, a büszkeség, hogy ezt is tudom.
Ezért állok neki ám vakolni, meszelni, sőt most a csemperakáson gondolkodom. (csak pár darab csempét kellene felrakni)
Mert mikor ezekre a dolgokra ránézek, látom én, hogy nem szakmunka, de szakértelem nélkül is tökéletesnek látom.
Az biztos, hogy venni könnyebb, nincs vele meló, de ha kicsit belegondolunk, akkor láthatjuk, hogy ugyanannyit kell dolgozni érte.
Vagy az otthoni fizikai munkámmal fizetek érte többet, vagy a pénztárcám tartalmával.
Tegnap a bevásárlás után kifestettem az előző nap előkészített fürdőt, közben ebédet készítettem, mára is, majd a sajtrolót csináltuk, begyúrtam a mai kenyeret, főztem kutyakaját, kiszolgáltam a fiúkat, kitakarítottam és nagyjából visszarendeztem a fürdőt, elláttam a felébredt Líviát, rendet raktam a konyhában, és bár a Kevin iszonyat nagy segítség volt, de rohadtul elfáradtam.
Kicsit sok volt ez egyszerre, de elő kellett a mai kaját is készíteni, mert nem leszek itthon, Krisz két nap meló után ha hazajön akkor aludni fog, anyámnak pedig épp elég lesz az én itthon tartózkodó 4, és a barátnőm 2 gyereke ma, főzés nélkül is.

És még egy kaja a végére, mert finom :)

Gyümölcs leves

1 kg őszibarack
2 db alma
két marék ribizli
20 deka kockázott görögdinnye
1 kis pohár joghurt
1 citrom leve
fahéj, szegfűszeg
A gyümölcsöket, a dinnye kivételével felkockázva megfőzzük.
Persze a  citrom levét és a fűszereket ne hagyjuk ki.
Forrástól számított 10 perc laza rotyogás elég neki.
Belekeverjük a joghurtot, és én még két kanál tejfölt is raktam bele.
Liszt, egyéb sűrítő anyag nem szükséges.
Majd botmixerrel kb. a felét összeturmixoltam, mert nálam van olyan gyerek, aki csak a levét eszi-issza, neki is jusson rostanyag.
Beledobtam a dinnyét, és kész is lett volna, mert nekem elég édes volt.
Azt viszont tudtam, hogy a savanykás íz miatt van, aki visszadobná, ezért két kanál nádcukrot kevertem bele. Így sem lett túl édes, de savanyú sem.

3 megjegyzés:

  1. Ezekért a tejes-sajtos-tejszínes dolgokért annyira irigyellek..! Nekem a hús nem hiányzik, de a kemény sajt,tejföl.. Nagyon:S

    Nagyon ügyes vagy. Én is csináld magad típus vagyok, szeretem ha sk dolgokban járnak a gyerekeim, ha finom kekszeket, sütiket eszünk itthon. Szeretném ezeket az értékeket, gondolatokat átadni a gyerekeimnek is. És miből tanulnak legjobban,ha nem a példákból?:)

    VálaszTörlés
  2. De hát mindennek van növényi megfelelője, nem? A sajtoknál legalábbis nagyon oda kell figyelnem, mert én nem akarok olaj-sajtot venni.

    Igen, azt jó látni, hogy ők is próbálják elkészíteni a dolgokat. És ha ezt látják tőlünk, biztos nem lesznek "magatehetetlen", mindenhez szerelőt hívunk vagy mindent készen veszünk emberkék.:))

    VálaszTörlés
  3. Sajnos mindennek azért nincs növényi megfelelője..Ill. van egy Csízió nevű növényi olaj-sajt, de kazeint, tejfehérjét tartalmaz. Mi meg arra vagyunk érzékenyek. Tömlős sajt nincs, kockasajt nincs, tömlős szójakrém van, de egyrészt nagyon nem ízlett, másrészt vigyázni kell vele, mert Rhea érzékeny a szójára is.

    VálaszTörlés

Érdekel a véleményed, ha van hozzá név is :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...