2011. október 19., szerda

Raguleves zöldségből, meg ilyenek

Magdinál olvastam tegnap ezt a levesreceptet, ami elsőre is jónak tűnt.
Elkészítés után pedig másodjára is.
Egy nagy zeller és két kisebb karalábé volt az áldozat, amiből a raguleves készült.
Kis mogyoróolajon hagymát pároltam, rászórtam az apróra kockázott zöldségeket, kicsit hagytam megpuhulni, sóztam, borsoztam és kis lisztet szórtam még rá.
Felöntöttem hideg vízzel, kapott pici kurkumát is, és megfőztem.
Tíz perccel a vége előtt kapott zeller és petrezselyem zöldet is, meg pár kanál tejfölt.

Nem folyékony ételnek pedig káposztás tészta készült, mert nem kell sokat foglalkozni vele, én pedig ma erre annyira nem értem rá, mert varrogattam.
Jó lett, csak rá kellett jönnöm, hogy a "Farfalline" tészta az nem a "Farfalle", hanem valami levesbe való méretű apró tészta. Ebben is szakértő vagyok :)
Mindegy volt, mert a káposzta már kész volt, mikor ez kiderült, így ezzel készült.
Viszont sok lett, így jutott a levesbe is a tésztából. Úgyhogy nem kellett nokedlit csinálni hozzá.

Készítettem még almás pitét, kettőt is.
Az egyik szappan, amiről holnap fogok írni a szappanos blogomon.
Mert mi is a lényege ezeknek a dolgoknak?
Az egyediség, legalább valamennyire.
Nem írok itt a szimpla, kommersz kajákról, csak ha valamit másképp csináltam benne.
Minek leírni valamit, ami ugyanolyan, mint a többi száz blogon?
Szerintem sok értelme nincs.
Úgy mint a szappanoknál sincs sok kihívás abban, hogy mások kitalációit megcsinálom én is.
Szóval szuper lett mindkét almás pite, az egyikben semmi extra nincs, a másik pedig más blogon lesz.

Ja, kenyeret is sütöttem, hogy fokozzam az izgalmakat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Érdekel a véleményed, ha van hozzá név is :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...