2012. február 18., szombat

Krumplis dolgok és eltájolódás

Az, hogy a krumplit mennyiféleképp lehet elkészíteni, talán össze sem tudnám írni. Nem lenne ennyi időm. Persze egy-egy étel tájanként, házanként is változik. Vannak az alap receptek, mindenütt hozzátesznek, elvesznek belőle, itt jön a saját ízlés. Egy-egy saját módosításból hogy lett hagyomány?
Megkóstolták egymásét, majd legközelebb már ők is aszerint készítették. És egyre többen változtattak, majd kialakulhatott egy-egy tájegység vagy falu saját verziója az adott ételből.

Régen többet ettek egymásnál az emberek, azt hiszem amikor nem volt net, sokkal közelibbek voltak a kapcsolatok.
Talán az információ áramlás nem volt ennyire gyors, de azért a szájhagyomány is ér valamit. Itt már képbe jön a kérdés, hogy gugli nélkül sokan azt sem tudnák, mit hol keressenek, ha infóra van szükségük. Most a net miatt nem olvasunk annyit, talán nem is beszélgetünk annyit.
Mert még ha van is egy jó beszélgetés, akkor is szóba jön a neten látott hír, videó, poén, bármi.
Persze jó dolog ez, mert olyan helyekre visz el, ahová személyesen nem biztos hogy elmennék, de azt hiszem nem is ugyanaz. Szerintem sokakból kiöli az inspirációt, hogy új dolgokat ismerjen meg, személyesen, megtapasztalva.

Az ovis farsangi bálon ettem olyan sütit, amit nem ismertem, de ízlett. Nem kerestem ki csinálta, hogy csinálta, majd a neten megnézem. Lehet hogy egy jó beszélgetést, egy ismeretséget vesztettem.

Vagy egy koncert. Nekünk csak szimpla tévénk van, nincs házimozi, és már a hifi cédéjátszója is bedöglött. De azt tudom, hogy milyen műszaki felszerelések kaphatóak. Tudom, hogy akár a koncerten érezheti magát, aki megfelelő nagyságú képernyőn, dolby hanghatással néz egy adott felvételt. De az a személyes tapasztalat, az nagyon nincs benne. Nem érzed az izgalmat, hogy mikor jönnek már, ez a marha miért elém áll, nem érzed a terem savanyú szagát, a sok év alatt beivódott, lemoshatatlan, kiszellőztethetetlen szagokat. Ami nem biztos hogy kellemes, de hozzá tartozik.

Én mondjuk szeretem a negatív tapasztalatokat is, utólag mindenképp. Például a Bon Jovi koncert a szigeten, kb. 15 éve. Hazafelé a kishídon, ami kivezet a szigetről, a sok ember egyszerre lépett, és belengett, hullámzott kicsit a kis híd.
Ott azt hiszem enyhén betojtam -képletesen- és menekültem. De utólag azt mondom, jó hogy átéltem ilyesmit is. Vagy hogy mennyire féltem régen az újpesti vasúti összekötő hídon, mikor jött a vonat, és rengett az egész híd. Leültem, és a fejem a térdemre hajtva vártam, hogy elmenjen. A kutya meg türelmesen várta, hogy menjünk a Dunára.
Azt, hogy repülőn légörvénybe kerülni milyen, csak hallomásból tudom. De az illető, aki mesélte egyszer, talán nem tartott túl normálisnak, mikor azt kérdeztem, örül-e neki, hogy átélt ilyesmit.

Csináltam már hülyeségeket, de ki nem?
Például megsajnáltam az állatkerti medvét, hogy a vastag ujjaival nem éri el a neki dobott, de célt tévesztett falatokat, amik a kerítésen kívül landoltak. Beugrottam a korlát és a kerítés közé, majd bedugdostam neki a kerítésen a kaját. Előtte szétnéztem, nincs-e arra gyerek, nem akartam rossz példát mutatni.
Nekem még nem volt gyerekem. A maci hálás volt, nem akart bántani.

Nagyon messze kerültem a krumplitól.
Annyit akartam megírni, hogy alkosson mindenki.
Gondolkodni, újítani, kitalálni és megvalósítani.
Elővenni a kreatív ént, és bátran próbálkozni.
Legfeljebb egy-egy rosszul sikerült alkotásnál jól jár a kutya :))

Tegnap krumplis pogácsát csináltam. De raktam bele egy fej üvegesre pirított vöröshagymát is. Ezt a mennyiséget egy kiló krumpli alappal készült pogiba tettem, de simán elbírt volna még vagy két nagy fejet.
Szalonnazsíron pirítottam, majd ráreszeltem a főtt krumplit, sóztam, borsoztam. Kapott két tojást, 5 evőkanál tejfölt, és annyi lisztet, hogy nyújtható legyen.
Ezt kell zsírban kisütni, és kész a csemege.
Magában vagy főzelékfeltétnek, hús mellé is akár remek csemege.
Van aki tejföllel eszi, van aki lekvárral, bár az a hagyma miatt már necces lenne. De a köményes.borsos kenyerem is jó lekvárral, azt hiszem a mai ízlésvilágba már sok minden belefér.

2 megjegyzés:

  1. A krumpli igazán sokoldalú! Ha pürének készítve más zöldségeket is teszek hozzá, fűszereket, izgalmas új ízek születnek. Vagy a tócsni/lapcsánka tepsiben egybesütve, vagy serpenyő olajba kis darabokat szaggatva... Hmmm!
    A mackóval milyen rendes voltál! Ez annyira rád vall! Szeretlek olvasni, mert a határozottság és talpraesettség mellett süt az írásaidból, hogy jószívű, mélyérzésű ember vagy.
    Brigi

    VálaszTörlés
  2. Nálunk a tócsni már elő sem fordul extra - azaz tök, cukkini, ilyesmi - nélkül.

    Köszönöm. Ez a melegszívű jól esett. Na meg a többi is :))

    VálaszTörlés

Érdekel a véleményed, ha van hozzá név is :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...